A becenevem Pocok ezért arra gondoltam hogy leírom hogy miért is!!

Ez az egész egy hetedikes osztálykiránduláson ragadt rám. Szóval jöttünk lefelé valami nagyon magas hegyről a Dunakanyarban és úgy éreztük hogy sosem fogunk leérni és kitaláltuk hogy mondogassunk nyelvtörőket és akkor hátha hamarabb leérünk! Így is lett, és én előálltam a következő mondókával:

Egyszer egy picike pocok pockon pöckölt egy picike pockot, erre a  pocokon pöckölt picike pocok pocokon pöckölte a pocokpöckölő picike pockot!

Ezt tanítgattam a többieknek több, de inkább kevesebb sikerrel de az egyik barátnőmnek sikerűlt megtanulnia és így kettőnkön maradt hogy Pocok!

Azóta az osztályba szinte mindenki így szólít minket!

A Pockok legyenek Veletek!